Hírek http://emosoknak.5mp.eu
...
|
| | Üdv a honlapon!
Itt megismerheted az emosok szokásait, és mindent amire kíváncsi vagy . Én ugyan nem vagyok emós ,de kívül állóként én is meg próbálom megismerni őket ... Ezt az oldalt azoknak ajánlom akik nem ismerik az emósokat. .jpg)
Ha te is emos vagy segíts hogy még többen megismerjék ezt a stílust.
Írj az üzi falra vagy erre az e-mail-re: simon1996husi@gmail.com
Az emo eredetileg zenei stílus volt a 80-as években. Az emotional, azaz az érzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durvább New York-i hardcore ellenáramlataként. Az emocore zenekarok – például a Rites of Spring , akiktől állítólag az emo kifejezés is származik – a szakirodalom szerint dallamosabb zenét játszottak. Ebből azoknak, akik nincsenek mélyen beágyazva a szcénába, persze annyi jön le, hogy az emocore-osok pont ugyanúgy daráltak a gitárjaikon, mint kemény zenében utazó haverjaik Amerika-szerte. A hasonlóságot aztán a történelem is igazolta, amikor a 90-es évek elején az egész egyszerre tűnt el.
Az emo 5-6 évvel később feltámadt, aztán most pár éve harmadszor is, hogy popos fordulatok után olyan, szerelmi problémákról és világfájdalomról éneklő tinizenekarokba torkolljon, mint a Taking Back Sunday , a My Chemical Romance vagy a Funeral for a Friend.
Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt <, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.
Az emót egyébként nagyjából abban a korban hagyják abba a srácok, amikor az előző generációk éppen kezdtek cure-osok, depeche-esek, alterosok lenni. Aki ma 17 évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad.
.
|
|
|
